lassan kiégek. kiégtem. nem tudok írni, bár lehet, hogy már mindent kiírtam magamból, ami bennem volt és ennyi volt, most már nem megy? azért fura, hogy pár nap alatt (és tényleg pár nap) mennyi mindent akarunk kiírni magunkból, és kiírjuk, és aztán csak úgy vége van. mert mindennek vége van egyszer ; jaj istenem, hogy ez mennyire klisés volt, hogy mindjárt elhányom magam. és most tényleg. : D

telefonálni szeretnék. azt szeretném, ha tudná, hogy én itt vagyok, hogy mesélhet, hogy meghallgatom, hogy attól mert önző mód eltűntem a külvilág elől, attól még itt vagyok és számít, hogy mi van vele, hogy most miken megy át és úgy minden. tudom, hogy nagyon erősen be kell bizonyítanom, hogy nem vagyok olyan önző, mint amilyenek mutattam, mutatom magam. - csak nehéz. főleg jelenleg, amikor még küzdők ezzel is, hogy 'a helyeden maradsz, te sunyi érzés!'. de vagyok. és telefonálnék. és mondanám és hallgatnám és bah. csak a pénz hiányzik a számlámról. amúgy nem lenne akadálya... ugye?


<3<3