csak az a lényeg, hogy nem vagyok jobb, mint voltam olyan cirka fél évvel ezelőtt. bár legalább azaz egy mentségem van, hogy most számolni kezdek és visszavonulot fújok, hogy ne kössek bele, hogy ne kiabáljak, hogy ne bántsak meg senkit. ez egy piros pont. de a visszavonulós, net nélküli napjaimon, amit direkt magamnak tűztem ki célul, hogy lenyugodjak, épp azt felejtem el, hogy a barátaimat hagyom cserben valamilyen szinten. és pont ezért vagyok önző, pont ezért kerül még jobban a felszínre, láthatatlanban, sunyin.

bah. azt hiszem ennyi.