a cím talán csak tükrözi, hogy a vad fruttik - nekem senkim sincsen című számát hallgatom éppen. talán tükrözi, és innen jött a neve. : D  igazából el sem tudom mondani, hogy milyen jó érzés, hogy ezt a naplót tényleg nem olvassa senki, hogy tudom, hogy olyan, mintha csak magamnak írnék (vagy majd egy-két személynek a jövőben odaadom a címet, hogy tessék, itt van egy szelet belőlem, de vigyázz rá), igazából jó ez így. és minden másodpercben olyan kényszer van rajtam, hogy írniírniírniírni! és ez jó. szeretek írni.  szeretek történeteket szövögetni, a szereplőket összehozni, kibékíteni, balhét teremteni, emlékeket szőnni köréjük, élettörténetet kialakítani nekik, írányitani őket. valamilyen szempontból az írók mind istenkomplexusossak. mert sorsokat, életeket, embereket írányitunk - még akkor is, ha ők csak egy kitalált világban élnek kitalált helyen kitalált emberek között kitalált történetben.

elle me dit*

néha a saját életünk momentumait, szavait akarjuk beleszőnni a regényekbe vagy novellákba vagy a versekben megjelentetni. igen ám, de a legveszélyesebb, ha azok olvassák a műveinket, akikkel átéltük azokat a pillanatokat, amiket beleszőttünk a történetbe. bár megsértődni, nem nagyon sértődhetnek meg, hiszen ezzel is kifejezzük, mi írók, hogy milyen fontos volt számunkra az a perc, nap, óra, vagy pillanat. hiszen csak a fontos dolgokat írjuk le, nem igaz? azokat jegyezük meg, amik értek is valamit a számunkra - lehet, hogy nem rögtön értettük meg, hogy milyen fontos volt, hanem hónapokkal később, de a lényegen nem változtat. a lényeg pedig, hogy 'emlék marad örökre'.  és ez a legőszintébb visszhang, utóvélemény, amit csak tehetünk. szerintem.


*
ide írtam egy csomót, de közbe kiléptetett az oldal és nem mentette el. baah. pedig... pedig akkor ez egy jel volt, hogy butaságokat írtam VAGY hogy leírtam és olyan gyorsan felejtsem is el, mint ahogy eltűnt nyomtalanul? lehetséges. csak azt ecseteltem, hogy mennyire önzőnek érzem magam. panaszkodni szeretnék telefonon keresztül felhívni a drágaságot, panaszkodni, pedig tudom, hogy igazából semmi sem jönne ki a számon. mert ilyenkor sosem jön ki semmi, csak hallgatnám őt, ahogy mesél és mesél és kérdeznék kérdeznék, a végére már nevetnék is önfeledten és jól esne, hogy hallottam a hangját. aztán letennénk a telefont, alig telne el 10perc, én már megint visszacsöppenék a telefonálás előtti hangulatba. önzőnek érzem magam, hogy panaszkodáshoz van kedvem. hogy egyszeribben azt várom, hogy mikor írnak rám , hogy megvagyok-e még, hogy mi bajom, hogy jól vagyok-e. szánalmasan önzőnek érzem magam. azt hiszik még, hogy szigeten vagyok szerintem, bár idén nem heti jeggyel nyomultam, hanem kétszer napi jeggyel. és imádtam. <3 de jövőre heti jegy ismét, mert kell, mert kell egy hét , ami csak zene, és szórakozás, újjászületéses időszak. kell és kész.
nem várhatom el, hogy csak velem foglalkozzanak, ha már nem jelenek meg pár napig sehol és semmi életjelet nem adok. egyszerűen nem várhatom el, és mégis hétfő óta az önzőség csak jön és jön a felszínre. visszanyomom ám. csütörtökön kint voltam szigeten <3 szenzációs volt. hajnalban hazaértem és onnantól kezdve nem vagyok fent facebookon, és sehol máshol ahol el lehet érni. nem telefonálok és nem küldök sms-t. (oké, szülinapi sms-t küldtem 12én<3 de ennyi). mert olyan könnyedén elöntene valami az egyik pillanatban (és el is önt) és akkor ordíbálnék, mindenkibe és mindenbe belekötnék és mindig másokon vezetném le a nem tudom milyen érzéseket. és Jahve lássa lelkem - senkit nem szeretnék megint elveszíteni, hogy fucking megbántom.
ezért csak elzárkoztam picit, kertben ülés, írások zömegének tárháza minden percben, zenék maxon, relax. le fogom győzni ám az önzőséget, ami jönne és jönne felszínre, már irtó közel van néha, de akkor sem hagyom.  baah.
legyőzzöm, aztán újból visszatérek nevetve, vidáman, pozítivan szürrealistaként aki lehet hogy titkon realista csak jól titkolja. szóval igen, mindenkinek kell egy kis elzártság. legalább ihlet van és írni tudok, ez is valami, nem? általában az önzőség jó adrenalin az íráshoz. lehetséges talán lehet mindenképp igaz.
i will be the winner.! (:

bár a legnagyobb önzőség az, hogy elzárkozom mindentől és mindenkitől , hogy egy kicsit magamra találjak (visszataláljak), és így cserben hagyok másokat, akik bíznak bennem. tessék, megint belecsöppentem, akarva - akaratlanul is az önzőség körébe. gratulálok maja. nincs jó lépés, látod? szemernyi jó lépés sincsen, mert így is - úgy is ott kötök ki, hogy már nyakig benne vagyok és bumm. az önzőség felszínre lépése elől menekültem, és épp ezért vagyok önző, mert magamat néztem, hogy akkor most senkit nem akarok megbántani tehát elhúzuk a fenébe egy kis időre. ÉNÉNÉN. baah. =/
le kéne ütni.
(már megint énénén...)
baaaaaaaaaah.


- kikapcs -