nos, csalódást kell okozzam, mivel (ha bárki is idetéved), nem kissádámról fogok rizsázni itt, hanem hanem nem tudom miről, de nem kissádámról. annyit persze megjegyzek, hogy ma megnéztem vagy 5-6videot tőle, és hihetetlen mértékben hihetetlen , hogy mindig sikerül úgy megnevetetnie, hogy nem kapok levegőt, hogy nem gondolkodom, hogy nem nézek semerre, csak nézem és hallgatom és halkan vagy épp hangosan kacagok a hülyeségein. kissádám vagy nagydávid vagy épp nagyéva. a kissujjából is az őrültség jön ki, ez holtbiztos. bár én alapjáratból úgy tudok nevetni, mint Hernádi és ha egyszer rám jön, akkor nálam is vagy percekig eltart és már a földön ülők (mert leesek) , a könnyeim potyognak néha, szóval igazán felhőtlenül tudok nevetni és igazából bármitől bárhol bármikor. egyszer meg is kaptam, hogy olyan vagyok, mint Hernádi. és valóban!

aztán mindjárt gyros lesz, megyek is a kertbe, a levelet még mindig nem fejeztem be, még mindig fél oldal híján hét oldalas levél. de van huszonöt darab naaaagy borítékom, kaptam, juppí, most már legalább nem kell a pici borítékba belesűrítenem a levelet. nem szeretem sűríteni. ha már nagy, akkor legyen nagy. (hess, rosszra gondolok, nézzenek már oda! : D

kicsit most olyan csábító elveszni, de aztán eszembe jut, hogy mindjárt vissza kell térnem, de azért eljátszom azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha soha nem térnék vissza, ha mindig ilyen nyugis, történet - és cikkírós, nevetős napjaim lennének. amikor csak az lenne a fő problémám, hogy miről írjak, hogy kimenjek-e a kertbe vagy sem, hogy ma esni fog-e, hogy hol vannak az állatok, és a sötöbö. csak az a baj, hogy hosszútávon nem bírnám elviselni a túlzott csendes nyugalmat és a nyugalmas ürességet és kitörnék és mennék és mennék és mennék, amíg bele nem esnék egy gödörbe. a Gödör klubba is rég voltam, vagy nem is olyan rég, helyzettől és embertől függ, hogy mit nevezünk régnek vagy épp közelnek vagy éppenséggel végnek esetleg sohának. szóval emberfüggőek a kifejezések. meg a másik, hogy hiányoznának a többiek. hogy nem beszélek velük, hogy nem találkoznék velük, hogy nem forog a világ, azért hiányozna. utálom a csendet, mégis néha jó dolog, néha mindenkire rájön a lenyugvás ideje, amikor akár egy hétig senkivel sem beszél, sehová sem megy, csak otthon relaxál. és meglepően jó érzés, olyan felüdüléses újjászületés. hopp szerintem kész van a gyros, wahahaha. 12én , most 12én vagyis tegnap volt a születésnapja egy lánykának aki mindig vidám aki mindig nevet aki mindig csak a pozítivat látja meg akinek a kifejezésmódja az ölelés és aki irtó mód imádnivaló. és küldtem sms-t , mert hogy épp ott tartok, hogy semmi facebook és egyéb közösségi oldal (csak ez meg a HOXA meg a yahoo és csókolom ja meg a youtube ) és és tudom, hogy nincs kerete már a telefonján , mert lebeszélte meg minden, de azért valahogy valami 'köszönöm' jól esett volna , mint visszareagálás. nem tudom. lehet, hogy a mostani állapotom, hogy megint belémköltözött a túlzott önzőség (ezért is van ez a relax-time, hogy elhessegesem), de azért jól esett volna. bah. vele most van a második első esélyem, ő a bizonyos harmadik emberből a második , aki a szívemben van örökreörökre és akit már egyszer megbántottam, elvesztettem, aztán kaptam tőle egy második elsőt és most virulok és vigyázok, hogy nehogy megint elbaltázam. és tudod, tudod, nem fogom. remélem. úgyhogy csak örülni kéne, hogy velem van, hogy megvan és nem azon morfondírozni, hogy azért jól esett volna egy 'köszönöm', ugye? tudom én, csak... csak nem tudom, most minden olyan bah zavaros és ilyenkor bah vagyok. de relax és it will be okay, right.
na most már tényleg megyek gyrost enni. csók csók.