Egyik nap, azt hiszem legalábbis már a múlthéten igen biztosan múlthéten, egy lányka, egy tündéri vörös hajű lányka megkérdezte, hogy 'mit csináltál utoljára először'. akkor aztán nagyon sokat töprengtem, hogy vajon mit is, és elkezdtem írni, aztán mindig-mindig kitöröltem. a végén úgy küldtem el, hogy talán talán én azt csináltam utoljára először, hogy közel engedtem magamhoz valakit majd hagytam elmenni, mint ahogy a madarak teszik az égen. hagytam, hogy elmenjen, hogy szálljon, bár ezek olyan szépen hangoznak, de magyarul és nem irodalmi nyelven: ellöktem magamtól, hátrafordultam és vissza sem néztem. ráadásképp meg őt hibáztattam, hogy az ő hibája és nem az enyém, kicsit sem az enyém, hogy eltávolodtunk. pedig ómájgád dehogynem, mert végtére is, az ember fél a másik embertől, aki olyan, mint ő és aki ismeri. nem hazudik, nem füllent, nem mondd nagyot, hanem tényleg VALÓJÁBAN ismer. eléggé abstract.

fucking burning*

utoljára először tényleg ezt tettem? vagy utoljára először nem részegen, azt sem tudtam hol vagyok, részegen a földön ülve nevetve beszélgetve már-már mindenkivel franciázva utoljára először  azokkal voltam akikkel tényleg olyan biztonságban éreztem magam hogy tudtam hogy nyugodtan lehetek olyan részeg mint a ház mert megvédenek és nem hagynak a sarokban magamra? azt hiszem ez volt az, amit utoljára először tettem: biztonságban éreztem magam olyan biztonságban, hogy bíztam, hogy megbíztam valakiben, valakikben, bennük hármujukban. igen, ezt csináltam. bár sok mindent fel lehetne sorolni , amit utoljára először tettem, de ez a mindent vívő esemény. ami tényleg utoljára de először történt meg. amikor tényleg olyan volt a névnapom , hogy hú meg há meg olyan hogy végre nem utáltam a névnapomat hanem van egy olyan emlékem amiért egy picikét (egy picikét nagyon) szeretem a névnapomat. sosem voltam oda a nevek napjáért, de a mostani február 18 az volt, amiért nem negatívan gondoltam és nem nem törődötséggel a nevem napjára hanem pozítivan szálltam és boldog voltam olyan... olyan voltatok már olyan boldogok, hogy madarat lehetett volna fogatni veletek ? hogy minden negatív, minden pesszimistaság eltűnt és helyére a őrületes boldogság a felhőtlen öröm költözött be a helyére ?
ilyen volt.
és ez volt az utolsó elsőm.
és mindig is az marad. mert <3.



és tudod, te el tudnád mondani magabiztosan, hogy te mit csináltál utoljára előszőr?*